Anyatej kontra tehéntej, avagy két külön világ
Az emberi anyatej fehérjetartalma azonban a várakozással ellentétben igen alacsony: mintegy 1,2 %. A tehéntej 3,4%, a kecsketej 4,1%, a kutya teje 7,1 %, a macska teje 9,5%, a gyorsan szaporodó patkány teje ennél jóval nagyobb, 11 % körüli fehérjetartalommal bír. (A fehérjetartalom általánosan a születési súly megkétszerezéséhez szükséges idővel fordítottan arányos). Ez minden jel szerint arra utal, hogy az embernél nem önmagában a nagyfokú fehérjebevitel a döntő, hanem a fehérjeminőség, valamint a felszívódást és tápanyag-egyensúlyt segítő egyéb komponensek jelenléte. Mivel az anyatejben az aminosav-összetétel optimális, emellett a vitaminok, ásványok, nyomelemek, pre- és probiotikumok aránya (szimbiotikus hatás) tökéletes, a kisebb mennyiségű fehérje jól hasznosul. Valószínűleg felnőtteknél is ez - vagyis a fehérje-komplettálás és a mikroelemek és hasznos baktériumok bevitele - lehet a „titok” nyitja, az önmagában nagyobb fehérjetartalmú étrend helyett. A vitaminok és ásványok fehérjeanyagcserében betöltött szerepe ma már szinte közismert, amit az a tapasztalat is alátámaszt, miszerint például a B-vitaminok és egyes ásványok (vas) kiegészítők formájában történő fogyasztásakor a vázproteinek (haj, köröm) erősödnek, növekedésük gyorsul, míg hiányuk esetén hajhullás, a hajvégek és a köröm berepedezése következhet be. Emellett a mikroelemeknek a nyálkahártyák védelmében, enzimtermelésben és sejtműködésben is létfontosságú szerepük van, amelyek mind a fehérjékkel is összefüggő folyamatok.
A régi időkben az anyatejet egy idő után higított tehéntejjel próbálták pótolni, de ma már ismeretes, hogy e két tej között szinte szakadéknyi a különbség, sőt a tehéntej adása egyenesen kockázatos a csecsemőknek és kisdedeknek. A fajspecifikus, biológiailag értékesebb és könnyen emészthető fehérjék, a nagyobb mennyiségű és előnyösebb összetételű szénhidrátok, a kiegyensúlyozottabb mikroelem tartalom, ezen felül a telítetlen esszenciális zsírsavtartalom (omega-3 zsírsavak, stb.), a széles palettán mozgó prebiotikum-tartalom, valamint a bifidobaktériumok és laktobacillusok igen értékessé teszik az anyatejet.
A makrotápanyagok tekintetében a tehéntej fehérjetartalma nagyjából négyszerese az anyatej fehérjetartalmának, a zsírtartalma közel azonos, és a később tárgyalásra kerülő értékes oligoszacharidok mennyisége jelentősen elmarad az anyatejhez képest, emellett nem mutatnak változatosságot, az emberi szervezetben így elmaradnak a jótékony hatások.
A tehéntej az ember számára fajidegen, magasabb és nehezebben emészthető fehérjetartalmával, alacsonyabb szénhidráttartalmával, a telített zsírsavak túlsúlyával nem képvisel optimális összetételt, és az előnyös pre- és probiotikumok is gyakorlatilag hiányoznak belőle, emiatt élettani hatásai különböznek az anyatejétől. (Nemcsak a tápanyagtartalom, hanem a tápanyagok minősége és egyensúlya is meghatározó egy-egy élelmiszer hasznosságának megítélése során.) Megerősítendő az a megfigyelés, hogy az anyatejesen táplált csecsemők értelmi fejlődése jobb, mint a tápszeresen tápláltaké. (A tápszerek alapelemei legtöbbször a tehéntej enzimesen bontott formái.)
Igaz tehát a címben felvetett gondolat: minden emlősfajnak megvan a "magához való teje", ezek egymással nem felcserélhetők, egyik a másikat nem pótolhatja, mivel fajspecifikus, sőt (fajon belül is) egyedspecifikus táplálékról van szó.
Az anyatejesen táplált csecsemők bélcsatornájában eleinte hasznos Bifidobacterium és Lactobacillus fajok foglalnak helyet, majd vegyes táplálkozásra való áttérés során ezeket felváltják az E. Coli, Streptococcus faecalis, Bacteroidies fajok, spórás baktériumok, egyéb tejsavbaktériumok és élesztőgombák. Anyatejjel táplált csecsemőknél a hasznos flóra aránya a flórán belül 95-98 %. (A női hüvely savas pH-ját is a Lactobacillus fajok - főként a Lactobacillus acidophylus - hozzák létre.)
Összességében tehát mind fehérje- és zsírsavösszetételében, mind beltartalmi minőségében és a pre- és probiotikus flóra tekintetében az emberi, női anyatej magasan a tehéntej felett áll, az előbbi védő hatású, az utóbbinak nincs ilyen tulajdonsága, inkább allergizál, nyálkaképző, puffasztó.
Az anyatej összetételének változásai, valamint az anya védelme a szoptatás által
Érdemes néhány érdekességet, „apró csodát” jelezni a szoptatással kapcsolatosan.
Koraszülötteknél az anyatej összetétele a csecsemő igénye szerint változik: fehérjékben, zsírokban és prebiotikus anyagokban gazdagabb lesz.
A délutáni és esti órákban termelődő anyatej zsírosabb, mint a reggeli és délelőtti, ez az alvást támogatja (omega-3 zsírsavak, teltségérzés).
A szoptatás során először mindig egy hígabb, szomjoltó (első) anyatej távozik a mellből, majd ezután megjelenik a tápláló ún. hátsó tej, amely 2-3-szor nagyobb zsírtartalmú, mint az első tej.
A szoptatás védi az anyát is azáltal, hogy oxitocin szabadul fel, ami méhkontrakciót vált ki, ezzel szülés után csökkenti a vérzést és elősegíti a mielőbbi méhregenerációt. Az oxitocin felszabadulása hatására nő a vér prolaktin-koncentrációja, ami laktációs vérzéskimaradást eredményez, ilyenkor a mell- és petefészekrák egyes típusainak kialakulása lecsökken, és a csontozat stabilitása is megmarad. Itt érdemes megjegyezni, hogy a várandósság is hasonló védelmet ad a kismamának, gyakran megfigyelhető, hogy korábbi kellemetlen (akár nőgyógyászati) vagy kínzó problémák eltűnnek, megszűnnek ebben az időben, a belső önregenerációs folyamatok miatt.
A szoptatás szüneteltetése - csak a legvégső esetben
Esetenként felmerülhet a szoptatás szüneteltetése, az anya betegsége esetén, ez azonban a legtöbb esetben nem indokolt. A szakmai leírások szerint - figyelembe véve a fertőzések lappangási idejét - amikor a betegség tünetei megjelennek az édesanyán, a csecsemő már valószínűleg átesett a fertőzésen. Emellett a nemsokára tárgyalásra kerülő oligoszacharidok jelentős védelmet nyújthatnak a fertőzések nagy része ellen.
Az édesanya gyógyszeres kezelésekor szintén felmerül a szoptatás szüneteltetése. A gyógyszermolekulák mérete befolyásolja az anyatejbe történő kiválasztást. Általánosan kevés gyógyszer jelent veszélyt ilyen téren: kemoterapeutikumok, kábítószerek, antiepileptikumok, ergot alkaloidok és radiofarmakonok.
Természetesen minden gyógyszer esetében az orvos tanácsa a támpont és a gyógyszerek használati utasítása, amiben a várandósság és terhesség egy fontos szempont. Tény, hogy ez a szoptatás egyik legkritikusabb területe és az anya álmatlan éjszakákat is sajnos megélhet, egy-egy betegség okozta aggódás miatt, ám mindig szem előtt kell tartani, hogy az anyatej páratlan és pótolhatatlan táplálék, amely számos tényezőt ki tud védeni.
A bélrendszerben is fontos a tolerancia
Az immunglobulinok és az első tanulási folyamat
Ellenanyagnak (antitest) nevezik azokat a fehérjéket (globulinokat), amelyeket a B-limfociták állítanak elő, és a kiváltó antigénnel fajlagosan, célzottan reagálnak. Az antitestek kémiai értelemben glikoproteinek. Az antigén-antitest reakció hasonló a kulcs-zár mechanizmushoz, vagyis egy-egy antitest csak meghatározott antigénekkel tud specifikusan reagálni. Az ellenanyagok öt osztályba sorolhatók: Immunglobulin-G (IgG), IgA, IgM, IgD és IgE. Alapszerkezetük megegyezik, viszont végződéseik különböznek. Az IgG a baktériumok, vírusok és méreganyagok elleni immun - válasz során, valamint az immunológiai memória fenntartása kapcsán fejti ki hatását. Át tud hatolni a méhlepényen, és a magzat számára segít a védelmi folyamatokban, egyúttal gátolja az allergiás reakciókat. Az IgA jelen van a könnyben, verejtékben, nyálban és anyatejben is. Szoptatás során a csecsemő átmeneti immunitását biztosítja, főként a tüdő és az emésztőrendszer nyálkahártyájának felületén. (A kolosztrumban található a legtöbb IgA.) Az IgM a baktériumok közvetlen elpusztításában vesz részt. Az IgE a paraziták elleni védelem eszköze, emellett - negatív hatásként - az allergiás kórképek kifejlődésében is szerepet játszik.
A születés után az emberi szervezet számára elvileg minden kémiai anyag idegennek minősül, amivel a méhen belül nem „ismerkedett meg”. A csecsemő tápcsatornája immár a külvilágból számos közvetlen ingert kap (pl. külső környezetből származó mikroorganizmusok, pollenek), és elindul a táplálkozás folyamata is, az anyatej révén. Mindez merőben új helyzetet jelent, hozzátéve, hogy a bélrendszeri immunvédelemben kulcsszerepet vállaló immunsejtekre is hosszú tanulási folyamat vár, az immunglobulinok termelése is fokozatosan indul el. Ilyen értelemben meg kell említeni az ún. orális tolerancia kialakulását, ami az egészséges gyomor és bélrendszer működésének alapköve. E folyamat során az újszülött szervezete megtanulja, hogy mely anyagok, evgyületek, molekulák a „barátok” és melyek nem. A kutatások rámutattak arra, hogy ezt a mechanizmust az anyatejes táplálás és a bélflóra működése befolyásolja a legnagyobb mértékben. Az élet első hónapjainak történései, majd a későbbi életévek során a szervezetbe kerülő kémiai anyagok (pl. táplálékok, gyógyszerek) jelentős mértékben meghatározzák az emésztőrendszer válaszát a bejutó anyagokkal szemben.
Felhasznált irodalom:
Egyetemi előadások (Budapesti Corvinus Egyetem), szakmai konzultációk, védőnői fórumok, gyerekorvosi szemináriumok, doktori értekezések, kiemelten:
http://old.semmelweis.hu/wp-content/phd/phd_live/vedes/export/baloghreka.d.pdf
