Ahogy azt a nagy filmgyárosoktól megszokhattuk, egy elejétől a végéig izgalmas, jól felépített, érdekes keretbe foglalt történetet kaphattunk a régóta vita tárgyát képező nagy kérdésről: vajon mi a sportolók (és végső soron úgy általában az emberek) legmegfelelőbb tápláléka?
Tudom, nem vagyok elfogulatlan a téma iránt, hiszen 18 éves vegetáriánus és másfél éves vegán múlttal a hátam mögött ültem le megnézni a filmet. Ami rögtön az elején el is kezdte boncolgatni a növényi kontra állati fehérjék kérdését - ebben James Wilks siet a segítségünkre, aki a kerettörténet szerint egy sérüléséből szeretne gyorsabban felépülni, ezért kezdte el kutatni a területet, és szólaltatott meg szakértőket és élsportolókat. Elég gyorsan el is jutunk arra a megállapításra, hogy a fehérjék amminosavakból épülnek fel, és mivel a növényekben minden esszenciális aminosav megtalálható, az állatok csupán a közvetítői lehetnek ezeknek.
Ami engem viszont igazán érdekelt, az a sportolókkal, különösen az élsportolókkal, olimpikonokkal kapcsolatos: vajon tudnak-e előnyt kovácsolni a növényi alapú étrendből, és ha igen, milyen gyorsan érezhető ennek a hatása? Illetve vékony, szálkás vegán sportolót már sokat láttam, de mi a helyzet, ha izomtömeg-növelés a cél? Itt jött be a képbe Patrik Baboumian, a világ egyik legerősebb embere, akinek a film egyik legütősebb mondatát is köszönhetjük:
"Valaki megkérdezte, hogyan lehetsz ilyen bivalyerős húsevés nélkül? A válaszom az volt: láttál már bivalyt húst enni?"
Patrik épp az ember által cipelt legnehezebb dolog világrekordjának megdöntésére készül: 555 kg sújt kell 10 m-en keresztül vinnie.
Wilks közben a témát a gyulladások és regenerálódás felé tereli, mert egy élsportoló számára ez az egyik legfontosabb tényező, mint azt Dotsie Bausch, amerikai kerékpáros is kifejti, aki azután nyerte meg az olimpiát, és lett minden idők legidősebb olimpikonja, miután áttért vegán étrendre. Ha ugyanis gyorsabban tud a szervezet regenerálódni edzések között, akkor több munkát tud elvégezni a sportoló, ami miatt jobb teljesítményt fog tudni nyújtani. Az étel emiatt egy titkos fegyver lehet, és ez nekünk, földi halandóknak is fontos, mert a gyulladáscsökkentő étrend a szívbetegségek előfordulásának minimalizálásában is szerepet játszik. Sőt, nem csupán arról van szó, hogy a növényi alapú fehérjék antioxidánsokba, fitokemikáliákba, vitaminokba és rostokba vannak csomagolva, amik csökkentik a gyulladást. Már maga az állati eredetű fehérje is problémás. Emésztésük során ugyanis gyulladáskeltő vegyületek szabadulnak fel: egy tanulmány például kimutatta, hogy csak növényi eredetű táplálékot fogyasztóknál a szívbetegségek kockázata 55%-kal alacsonyabb.
Szintén a gyulladásos folyamatok miatt érdekes a hem-vas, ami állati eredetű élelmiszerekben található meg, és ami megdöbbentő volt számomra, hogy 1 mg hem-vas naponta 27%-kal növelte a koszorúér-betegségek kockázatát - csupán egyetlen átlagos húsos hamburger 2-3 mg hem kötésű vasat tartalmaz.
Megdönthetetlen bizonyítékként szokták felhozni az emberi fogazatot arra nézve, hogy húsevésre lettünk teremtve. A filmben viszont bemutatták, hogy a fogazatunk alakját is a növényi rostok megőrlésére "találták ki", de amikor belegondoltam, ez teljesen logikus is volt számomra, hiszen az embert a kezdetektől fogva leginkább növények veszik körül. Az életben maradáshoz szükséges legfontosabb dolog tehát sokkal inkább az volt, hogy megtanulja, melyik növény ehető és melyik nem.
A következő ilyen kritikus pont a vegánok számára a B12-vitamin. Nos, ezt baktériumok "készítik" a testben, és ezeket a baktériumokat az állatok földdel és vízzel viszik be - tehát az állatok itt ugyanúgy csupán közvetítő szerepet töltenek be, mint a proteinek esetében. Eleink ezeket a baktériumokat növényeken lévő sárral, szennyeződéssel "vették magukhoz", vagy úgy, hogy patakokból és folyókból ittak. A filmből megtudtam, hogy még a haszonállatoknak is adnak B12 kiegészítést, sőt, a húsevők közt is számottevő a B12 hiányosok száma, tehát a legjobb módszer a B12 pótlására a táplálékkiegészítők szedése.
És az ízek? Nos, minden csak fűszerezés kérdése.
Nagyon jól átjött az a rész, amikor Derrick Morgan, NFL játékos hivatásos szakács felesége, a Tenessee Titans 13 játékosára főzött, és elmondta, hogy ugyanazokat a megszokott ételeket készíti, csak éppen jobb, növényi alapanyagokból. Szinte érezni lehetett a finom illatokat, abba a "csirkeszárnyba" például szívesen beleharaptam volna.
És persze ha a vegán életmód van terítéken, manapság már elkerülhetetlen, hogy szóba ne kerüljön a környezetvédelem témaköre, amit a film nagyon érzékenyen vezet be Damien Mander mesterlövész közvetítésével, aki zimbabwei vadőröket képez ki. Felesleges is kommentet fűzni a következő pár mondatához:
"Úgy döntöttem, az életemet annak szentelem, hogy segítsek ezeknek az embereknek megvédeni a vadállatokat. Viszont ezután rájöttem arra, hogy napközben járőrözök, hogy megvédjek egy állatot, és aztán hazamegyek, és egy másik állatot a tűzhelyre rakok. Rájöttem, hogy csaló vagyok. (...)
Az állatvédelem legegyszerűbb módja az, ha nem esszük meg őket."
Sajnos nem kerülheti el a figyelmünket az a nem kevés, az ipari állattenyésztés környezetszennyező hatásával kapcsolatos sokkoló adat, ami elhangzik a filmben. Döbbenetes például, hogy a világszinten művelés alá bevont területek 75%-át állattenyésztésre használjuk, vagy hogy a világ lakossága évente 70 milliárd állatot fogyaszt el. Egy hamburger előállításához elképesztően sok, 2400 liter vízre van szükség, de az is hihetetlen statisztikai adat, hogy az emberiség vízfelhasználásának 25%-a állati élelem termelésésre megy el, és a haszonállatok csak az USA-ban ötvenszer annyi szennyvizet termelnek, mint a teljes emberi populáció.
Ha mindehhez hozzátesszük azt a többször visszatérő gondolatot, hogy az állatok csak közvetítők: hatszor annyi fehérjét használnak fel, mint amennyit adnak, akkor a film vége felé valahogy kialakul az a gondolat az emberben, amit James Wilks is megfogalmazott:
"Viszont dühös is voltam:
miért nem tudott erről mindenki?"
Bár a média gyakran kelt zavart a témában, a bizonyítékok mára már egyértelműek, és a teljes értékű növényi étrend irányába mutatnak. Változtatni pedig sohasem késő. Mert
