Bár szakmai jellege miatt a nagyobb könyvesházak nem láttak benne fantáziát - hamar elfogytak a kötetek. Hamarosan, szlovák nyelvre lefordítva, a University of Veterinary Medicine and Pharmacy (Kassa) állatorvostudományi karának egyik segédjegyzetévé vált. A könyv számos szakirodalmat, szemlét feldolgoz, emellett a benne előre jelzett folyamatok azóta is szemeink előtt teljesednek. Immár 14 év telt el az első kiadás óta, és azóta még időszerűbbé vált a téma, így hasznos a második, átdolgozott kiadás közreadása. Álljon itt Tóth Gábor (Bio Gabi) hamarosan megjelenő könyvéből egy részlet, amely a koronavírusokkal kapcsolatos eseményeket taglalja a 2002-2020-ig terjedő időszakban.
A koronavírusok jórészt állatok körében fordulnak elő, de léteznek emberben is fertőzést okozó formái. Korábban nem jelentettek kiemelt kockázatot az emberre, mivel általános megfázásos, influenzaszerű tüneteket okoztak enyhébb felső légúti érintettséggel. Az idők folyamán e téren is változások történtek, és e víruscsalád egyes tagjai halálos veszélyt jelentő tényezővé léptek elő az emberiségre nézve. Nevüket a felszínükön lévő tüskékről kapták, amelyek napkoronára emlékeztető alakzatot mutatnak az elektronmikroszkópos képen. A tüskék a vírus gazdasejtekbe jutását segítik. Az újabb mutációk már komolyabb légzőszervi megbetegedéseket produkálnak, alsó légúti érintettséggel, és súlyos tüdőgyulladással, légzési elégtelenséggel.
A koronavírusok lipid burokkal rendelkező, ún. egyszálú RNS vírusok. A tudomány mai állása szerint hét koronavírusról ismert, hogy képes humán fertőzéseket is előidézni. A koronavírus fertőzések tünetei változóak lehetnek a hétköznapi „ártalmatlan” náthától az igen súlyos tüdőgyulladásig, amely akár mindkét tüdőfelet érintheti. Négy humán koronavírus általában enyhe vagy mérsékelten súlyos felső légúti tüneteket okoz, míg a következőkben tárgyalásra kerülő SARS-CoV és a MERS-CoV súlyos, akár életveszélyes légúti megbetegedésekhez is vezethet. A 2020-ban világszéles pandémiává váló SARS-CoV2 (COVID-19) vírussal kiemelten foglalkozunk e részben.
A koronavírusok komolyan vétele fokozatosan történt, sőt lényegében mind a mai napig zajlik. Ma már határozott bizonyítékok vannak arra nézve, hogy e víruscsaláddal a jövőben kiemelten számolni kell a pandémiák terén. A halálozások egyik oka az, hogy eleinte „csak” egy újabb influenzavírusnak tartják, és a hiányos védőfelszerelések miatt számos egészségügyi dolgozó is megfertőződik, és lélegeztetőgépre kerül. Mire a szerológiai vizsgálatok révén kiderül, hogy egy új és veszélyes koronavírus-mutációról van szó, már sok a fertőzött és így késve történnek a védelmi intézkedések. E téren a 2019 végén megjelenő új koronavírus (COVID-19) nagy változást hozott, hiszen felhívta a világ figyelmét e víruscsalád veszélyességére és az azonnali lépések fontosságára.
A tudósok szinte egybehangzó véleménye szerint az állatokban (denevér, cibetmacska, dromedár, tobzoska, stb.) fejlődhettek ki azok az új koronavírus-mutációk, amelyek immár az emberre is nagy kockázatot jelentenek. Természetesen itt is jogosan vetődik fel az állatok és emberek túlzott közelsége a Távol-Keleten (és a Közel-Keleten is), amely a vírusközlekedésnek és genetikai változásoknak teret biztosít. Szintén oki tényezők lehetnek a keleti világban népszerű állatpiacok is, ahol számtalan állati kórokozó és az ember együttes jelenléte „időzített bombát” képez egy új pandémia kialakulásához.
A SARS (Severe Acute Respyratory Syndrome, közismertebb nevén súlyos akut légzőszervi szindróma) egy igen komoly, akár halállal is végződő légzőszervi betegség, amely először 2002-ben ütötte fel a fejét Kínában. Rohamosan, néhány hónapon belül megjelent a világ több országában, egészen az Egyesült Államokig. A hatékony nemzetközi összehangolt erőfeszítéseknek köszönhetően a járványt sikerült megfékezni 2003 júliusában. Több mint nyolcezren betegedtek meg, ebből közel 800-an haltak bele a fertőzésbe, amely igen magas aránynak számít. A mintegy egy hét lappangási idő múlva jelentkező tünetek között szerepelt: a 38 fok feletti láz, a száraz köhögés és a légszomj. Kismértékben az emésztőszervekre is kihatnak. Inkább a középkorú, 45 év feletti korosztály (halálozás: 15%), kiemelten pedig a 65 év felettiek (halálozás: 50%) voltak veszélyeztetve. Sajnos a betegséget védőfelszerelések nélkül vizsgáló orvosok egy része megfertőződött és meg is halt a járványban (a 2002-2003-as betegség oltóanyaga ma már rendelkezésre áll, bár ez az új mutációk esetén nem hatásos). A betegséget vélhetően denevérekből cibetmacskákba kerülő vírusok indíthatták el, melyek emberre is fertőzővé váltak.
Mivel hamar megállították a terjedést, igazán nem rázta meg a nyugati világot és további készülésre sem sarkallta egy későbbi hasonló fertőzés fenyegető réme tekintetében (Európába mindössze 35 beteget regisztráltak). A szakma végső soron konstatálta, hogy a mintegy kétmilliárd emberből, akik a fertőzött területeken éltek, nem jelentős a 8000 beteg és közel 800 haláleset, így napirendre tértek a probléma felett. Kínában azonban némileg jelzésértékűnek vették ezt a járványt, és ez később, az újabb pandémia kitörésekor már nagy előnyt jelentett (védőfelszerelések, pandémiás tervek, gyorsabban reagáló ellenőrzési rendszer, stb.). Számos egészségügyi vezető ugyanakkor – különösen az új COVID-19 pandémia kapcsán - sérelmezi, hogy Kína nem hívta fel a világ figyelmét a 2002-2003-as SARS járvány után a fenyegető új koronavírus-mutációk veszélyére.
A SARS is a koronavírusok törzséből került ki (SARS-CoV) és személyes kontakt útján terjed: cseppfertőzéssel és közösen használt felületek (kilincsek, lift nyomógombok, stb.) és helyiségek (mosdó) révén. Tárgyakon rövid ideig életben maradhatnak.
A MERS (Middle East Respiratory Syndrome, közel-keleti légzőszervi szindróma) egy 2012-ben azonosított koronavírus-faj (MERS-CoV). Tünetei hasonlóak az előzőhöz: láz, száraz köhögés, nehézlégzés. A légzőszerveken kívül a vesét is megtámadta, amely veseelégtelenséget okozott sokaknál. A vírust 2012-ben izolálták, majd sikerült elkülöníteni a korábbi SARS-tól és az egyéb, megfázásos tüneteket kiváltó koronavírusoktól. Eleinte Szaúd-Arábiában és Katarban, később Jordániában, Egyiptomban, Kuvaitban, Törökországban, és más országokban is megjelent. Szintén zoonotikus kórokozó, amely esetében eleinte egy egyiptomi denevérfajt jeleztek a járvány okaként, majd a figyelem a tevékre terelődött. Végül a szakemberek elsődleges forrásként a dromedárt nevezték meg, bár nem kizárható, hogy a dromedár denevérektől kapta el a vírust, amely benne tovább mutálódott. A több mint 800 esetből közel 300 végződött halállal 2014-ig bezárólag, ami ijesztően magas ráta. A WHO e járvány kapcsán már komolyabb megfogalmazásokat tett, mint a korábbi SARS-CoV esetében, és egy későbbi világszéles járvány egyik okaként jelezte, így kutatások megkezdését javasolta.
Az új koronavírus: COVID-19
A 2019-ben elinduló és 2020-ra világjárványt okozó új koronavírus elnevezése „súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus 2” (SARS CoV-2), az általa okozott megbetegedés pedig a „koronavírus-betegség 2019” (Coronavirus Disease 2019), melynek rövidített elnevezése a COVID-19.
Valószínűsíthetően ez is zoonotikus (eredetileg állatról emberre átterjedt) kórokozó, amelyet a denevérrel és a tobzoskával hoznak összefüggésbe, de e téren nyilván további kutatások szükségesek. Nem a korábbi SARS-CoV továbbfejlődött változatáról, hanem egy merőben új vírusról van szó. 2019 decemberében jelent meg a kínai Vuhanban, azelőtt ez a genetikai módosulat ismeretlen volt. Számos ország megkésve reagált a vírusra, és a védelmi intézkedések komolysága elmaradt a szükségestől, így több országban is jelentős válsághelyzet alakult ki. Ide tartozik Olaszország, Spanyolország, Dél-Korea, Irán és az Egyesül Államok. 2020 márciusában a WHO (Egészségügyi Világszervezet) világjárvánnyá, azaz pandémiává nyilvánította a COVID-19 koronavírus-járványt, egyben elismerte, hogy több hetes késlekedést szenvedett a szigorú védekezés, ami visszahozhatatlan emberéleteket követelt számos államban.
Az új koronavírus emberről-emberre terjed, döntően cseppfertőzés útján, illetve és a fertőzött váladékokkal történő közvetlen vagy közvetett kontaktussal. A tünetek általában 5-6 nap múlva jelennek meg, de megfigyeltek gyors (2 nap), vagy elhúzódó (14 nap) megjelenést is. Nehezíti a védekezést, hogy a tünetek megjelenése előtt a beteg már hordozóvá, azaz fertőzővé válik és akaratlanul továbbadhatja a vírust.
Mivel a COVID-19 világjárvány e kötet írása idején is zajlik, jelezni kell, hogy sok vita, egymásnak ellentmondó nézet létezik a vírus fertőzőképességének és a pontos halálozási aránynak a becslésére, valamint az arcmaszk használatáról is megoszlanak a szakmai vélemények.
A jelenlegi ismeretek alapján az új koronavírus a légúti mintákból a tünetek megjelenését megelőző 1-2 napban már kimutatható. Közepes súlyosságú megbetegedés esetében 7-12 napig, súlyos megbetegedés esetében akár 14 napig is kimutatható a vírus a légúti mintákban, a fertőzőképesség valószínűleg ugyanebben az időszakban áll fenn.
Kínai adatok arról tanúskodnak, hogy a tünetek kialakulását követően az ötödik naptól négy-öt héten keresztül kimutatható a vírus RNS-e a székletből, és más mintákban is igazolták a jelenlétét (nyál, teljes vér, szérum, vizelet). Eszerint a vírus nyomai jelen lehetnek később is a szervezetben, de a vírus RNS kimutatása nem jelent automatikusan fertőzőképességet.
Számolni kell azzal, hogy az új koronavírussal történő fertőződés esetén a legtöbb emberben kialakul a megbetegedés, a tünetmentes lezajlás kevésbé jellemző.
A betegség fontosabb tünetei: láz, fáradékonyság, száraz köhögés, nehézlégzés, ritkábban torokfájás, fejfájás, izomfájdalmak, emésztőszervi panaszok (hasmenés).
A megbetegedések döntő hányada (80%-a) enyhe vagy közepesen súlyos formában zajlik (enyhe légúti fertőzés, nem súlyos tüdőgyulladás, stb.). Súlyosabb az esetek mintegy 15, kritikus a 6%-a. Ez utóbbi esetekben légzési elégtelenség, szepszis, vagy a szervek működési zavara lép fel. A halálozás a fertőzöttek 2-3%-a körül alakul, azaz a halálozási arány kisebb, mint a korábban tárgyalt SARS-CoV és MERS-CoV betegségek esetében (10-30%). Ugyanakkor többszöröse az influenzavírusokénak, amelyek 0,7% közelében maradnak. Általánosan megállapítható, hogy az új koronavírus a korábbiakhoz képest sokkal gyorsabban terjed, de halálozási aránya jóval kisebb.
A COVID-19 kiemelten a 60 évnél idősebbeket, valamint az egy vagy több krónikus betegségben szenvedőket fenyegeti (pl.: magas vérnyomás, cukorbetegség, szív- és érrendszeri, krónikus légúti megbetegedés, rákbetegség). Gyerekek esetében a betegség jellemzően tünetmentes vagy enyhe formában zajlik, igen ritka a szövődmények kialakulása.
Az új koronavírus – a megfigyelések szerint - a tüdőhólyagocskák sejtjeiben szaporodik, majd gyulladásos reakciót vált ki. A kialakuló sejtelhalás és a gyulladás csökkenti az oxigén-szén-dioxid csere felületét (légzőfelület beszűkülése), majd a nehézkes véráram és a jobb vérköri nyomás elkezd nőni, ami a szív működési zavarához és a keringés összeomlásához vezethet.
Természetesen a szakma és az államapparátus nagy hangsúlyt helyez a megfelelő higiéniai szabályok (megfelelő kézmosás, fertőtlenítés, köhögési etikett, arc érintésének elkerülése) betartatására, oktatására, valamint az izolációra (tesztelés, karantén, fizikai távolságtartás, iskolák, egyes közterek, játszóterek, kirándulóhelyek bezárása, stb.). Emellett a vakcina kifejlesztése is nagy erőkkel zajlik, amelynek eredményessége sokat lendíthet a védekezésben. A vakcina megérkezéséig a tesztelések számának emelése és az elkülönítés (illetve megelőző karantén és kijárási korlátozás) lehet célravezető intézkedés, továbbá egyéni szinten az egészségtudatos életmód (helyes táplálkozás, testmozgás, alvás, légzés, stressz csökkentése, mértéktartás, napfényterápia, vízbevitel).
Az új koronavírus elleni harcban szintén megoszlanak a vélemények az immunrendszert védő étkezés és természetes terápiák hatásosságáról. A szakma általánosan az immunrendszert szabályozó vitaminok (C, D3) és ásványi anyagok (szelén, cink) bevitelét aláhúzza, azonban ezek sem specifikusan hatnak, hanem általánosan.
Az étkezés terén a növényi alapú, antioxidánsokban gazdag étkezés előnyös. Korábban említésre kerültek a vitaminok és az ásványi anyagok. Emellett több kutató megerősíti, hogy a tüdő szöveteire jó hatással lévő béta-glükánok (gyógygombák, laskagomba, sörélesztő, zabpehely), az n-acetil-cisztein, a méhészeti készítmények (méhpempő, propolisz, stb.), egyes gyógynövények (kasvirág, macskakarom), flavonoid-készítmények, valamint a közvetve ható probiotikus kultúrák előnyösek a védekezés során, számos más étrend-kiegészítő és koncentrált élelmiszer (fitokemikália) mellett. A dohányzás és a pollenek immungyengítő hatása (arra érzékenyek esetén), előnytelenül hat a vírus elleni küzdelemben, hiszen a tüdő öntisztuló képessége ilyenkor csökken.
Nem mondhatjuk, hogy váratlanul, minden előzetes jelzés nélkül tört a világra a legújabb COVID-19 koronavírus. Ahogy láttuk, korábban két járvány is volt, amelyek ugyan nem okoztak jelentős halálozást világszerte, mégis igen veszélyesek voltak, magas (10-30%) halálozási aránnyal a fertőzöttek körében. Míg egyesek Kínát tartják felelősnek a nem elég határozott figyelemfelhívás, és a késlekedő információátadás miatt, valójában a nyugati világ nagy egészségügyi szervezetei (kiemelten a WHO) sem vették igazán komolyan a fenyegetéseket, bár felfigyeltek rájuk. Minden jel szerint a jövőben felkészültebbek lesznek az európai és amerikai kontinensen a szakemberek és az egészségügyi ellátó rendszerek is egy hasonló járvány leküzdésére.
