Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Védd magad - továbbra is!

Sokszor felmerülő kérdés: mit egyek, hogy immunrendszeremet támogathassam? Ma már sok irodalom alátámasztja az egyes élelmiszer alkotók, természetes vegyületek hasznos, vagy éppen előnytelen tulajdonságait a védelmi rendszerre nézve. Mégsem könnyű stabil kísérleti modelleket felállítani, mivel egy adott élelmiszer mátrixban egymás mellett jelen lévő több tíz vagy több száz értékes hatóanyag – akár additív (összeadódó), akár szinergens (egymást erősítő) – eredő (együttes) hatása nehezen becsülhető, hozzátéve az emberi szervezetek közötti különbségeket.

Kicsit elcsépelt is a téma, hiszen lépten-nyomon „immunerősítő, antioxidáns” szavakkal találkozhatunk, a járvány kapcsán. A szakma persze óvatosabban bánik e kifejezésekkel, mégis vannak adatok, irányok, ajánlások, megfigyelések a területen, és ez jó hír.

E kétrészes cikksorozat keretein belül a belső antioxidáns mechanizmusok étrendi összefüggései kerülnek fókuszpontba (elméletben és gyakorlatban). Bár az ismeretanyag talán mélyrehatóbb, mint a szokványos cikkek, igyekeztünk az közérthetőséget megtartani, illetve a szakszavakat magyarázni.

 

Az immunvédelem oszlopai – a belső antioxidánsok

 

Az étrend révén támogathatjuk az ún. belső antioxidáns rendszerek működését, hatékonyabbá téve azokat, ezen felül az ún. membrán antioxidánsokat és a külső antioxidánsokat is bejuttatjuk a szervezetbe. Emellett, tudatosan figyelünk a jótékony bélbaktériumok rendszeres pótlására, különös tekintettel infekciók (fertőzések) közben és után, illetve erősebb fizikai és lelki megterheléskor.

A szervezet folyamatos alkalmazkodásban van, illetve a mindennapok fokozott lelki, szellemi és testi megterhelése komoly igényeket támaszt, így kiemelt szerep jut a jelzett védelmi mechanizmusoknak.

 A szervezetben az egyik legkomolyabb veszélyt a hidroxil-gyökök jelentik, amelyek a képződő hidrogén-peroxidból vas (II) ionok jelenlétében keletkeznek. Mivel e gyökök ellen közvetlen enzimes védekezés nem lehetséges a szervezetben (lévén, reakcióidejük hihetetlenül gyors, nanosecundum nagyságrendű), így a hidroxil-gyök prekurzorát a hidrogén-peroxidot kell blokkolni, illetve eliminálni. A belső antioxidáns rendszerek főként ezt tűzik ki célul.1

A belső (intracelluláris) antioxidáns mechanizmusok egyik fő képviselője a szelén-dependens (szelénfüggő) glutation-peroxidáz enzim, amely főként a környezeti és étrendi okokra visszavezethető oxidatív gyököktől (elsősorban az említett peroxidoktól) véd. A citoszolban és a mitokondriumban található oxidoreduktáz biokatalizátor, amely NADH2 vagy NADPH2 kofaktorral működik.1  Szelén hiányában e rendszer hatékonysága romlik, és nagyobb eséllyel alakulhatnak ki infekciók (pl. influenza, herpes, övsömör), egyes rákbetegségek, pajzsmirigy-betegségek, makuladegeneráció, szürke hályog, valamint szív- és érrendszeri betegségek (szívizomgyulladás, stroke, magas vérzsírszint). A szelén egyúttal kiemelten részt vesz a férfi ivarszervek működésének fenntartásában.2 A Kárpát-Pannon régióban - a talajadottságokból adódóan - szelénhiány jellemző, így elsődleges lehet a szelénpótlás, napi 50-80 mikrogramm mennyiségben. A korszerű étrendi kiegészítők szelénnel dúsított élesztők formájában szerves szelént tartalmaznak.

Az élelmiszerek között szelénforrásként említhetők a teljes kiőrlésű gabonák, a brokkoli, a zab, a barnarizs vagy a sörélesztő. E-vitamin bevitelével (pl olajos magvak, búzacsíra, növényi olajok) a működési hatékonysága javul. A szelénbevitel már fiatal kortól fontos: 7-10 éves korig napi 80-140, 11-18 év között 140-180 mikrogramm a szükséglet. Különösen serdülő fiúk esetében fontos a szupplementáció (kiegészítés). A túladagolást el kell ugyanakkor kerülni (gyerekeknél és fiataloknál napi 200 mikrogramm felett) a feltételezett toxikus mellékhatások miatt.2,3

Egy másik belső antioxidáns rendszer, a kataláz középponti eleme a vas, amely a hemoglobin és mioglobin képződés, illetve a növekedési folyamatok mellett az ellenállóképesség fenntartásában is szerepet kap. Az akut baktériumfertőzés időszakát kivéve a vasbevitel elsőrendű feladat, különös tekintettel serdülőkorú lányok esetében.

Értékes vasforrások - a növényi alapú élelmiszerek között - dió (a fitátok csökkentik a vasfelszívódás hatékonyságát, előzetes áztatással ez javítható), mandula, a mák, a zabpehely, a lencse és vöröslencse, valamint a csipkebogyó-, feketeribiszke- feketeszeder-, áfonya és homoktövis alapú termékek (levek, szuperkoncentrátumok). A napi vasszükséglet például fiatal fiúknál 10-12 mg, lányoknál 15 mg.2,3

A C-vitamin és a bioflavonoidok támogatják a vasfelszívódást, így a dióféléket színes bogyós gyümölcsökkel ajánljuk, és érdemes a fehérjedús (különösen állati fehérjékben gazdag) ételek mellé savanyított káposztát enni, vagy ételecet helyett frissen facsart citromlével és sok petrezselyemzölddel, lilahagymával, fokhagymával készített, ízletes, salátaönteteket készíteni.

Egyes irodalmak szerint a táplálékokban (például a gyümölcsökben) redukált és oxidált formában egyidejűleg van jelen a C-vitamin, míg az étrendi kiegészítőkben, tablettákban csak redukált formájú C-vitamin található. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a vasfelszívódást a természetes C-vitamin tartalmú gyümölcsök és zöldségfélék (illetve ezekből készített koncentrátumok, aszalványok, stb.) jobban segítik, míg a szintetikus C-vitamin kapszulák kevésbé hasznosak ilyen téren. A szakemberek emiatt „éles különbség tételét” ajánlják a természetes és mesterséges C-vitamin tartalmú készítmények között.4

Az aszalt gyümölcsökben a vas és természetes C-vitamin is megtalálható (szárításkor a C-vitamin jellemzően nem bomlik le), emellett a szintén szinergens (vitaminfelszívódást segítő) hatású bioflavonoidok, mint vitaminszerű vegyületek (P-vitaminok). A vas beépülését a hemoglobinba a réz teszi lehetővé, ezért a következőkben kerülő rézbevitel is elsődleges.

A harmadik fő belső antioxidáns rendszer a szuperoxid-dimutáz (SOD), mely cink- réz- és mangánfüggő mechanizmus. A mitokondriumokban és a mikroszómákban folyamatosan keletkező szuperoxid anionok semlegesítésére „szakosodtak”. Az ember (illetve a főemlősök) citoszoljában réz-cink-SOD és mangán-SOD aktivitás is detektálható.1

Cinkforráskén tartják számon a búzacsírát, hüvelyeseket, sörélesztőt. Sportoló fiatalok számára cinkpótlást szoktak javasolni, amely egyben az inzulin termelését, valamint a vér sav-bázis egyensúlyát is támogatja. Ilyen esetekben réz és A-vitamin pótlás is egyidejűleg ajánlott. Napi szükséglete 7-10 mg.

Réztartalmú ételeink: a teljes őrlésű gabonák, szárazbab és szárazborsó, szilva (lekvár). Napi szükséglete: 0,8-1,2 mg.

A mangánforrások közé tartoznak a zöld levelű főzelékfélék, dió, mogyoró, mandula, fehérrépa, borsófélék. A mangán szintén a C-vitaminnal együtt dolgozik, emellett a B1 vitamin beépülését segíti. Napi szükséglete: 2,5-4 mg.2,3

 

Tanulságok az 1. részhez

 

A szervezet több fronton is kihívás előtt áll: részben a mindennapi külső és belső stresszorokat (tényezőket) kell semlegesítenie, részben a környezetből érkező ágensekkel szemben is védekeznie kell. Ennek érdekében a belső antioxidáns rendszerek hatékonyságának növelése elsőrendű feladat. Az intracelluláris enzimek szelén-, a vas-, a cink-,  réz- és mangán-dependensek (-függők), így e mikro és makroelemek tudatos étrendi bevitele javasolt minden korosztály számára.

        

        

Felhasznált irodalom:

 

  1. Bálint M.: Molekuláris biológia I.-III. Műszaki kiadó, 2000, 2002
  2. Bíró Gy.-Lindner K.: Tápanyagtáblázat, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 1995.
  3. Kürti G.: Vitamin ABC, Puedlo Kiadó, 2004.
  4. Pais I: A szelén és az antioxidánsok, Természet Világa 1997/9, 422-423.
Az oldal tetejére