Hazánkban több mint egymillió osteoporosisos beteg él, akiknek többsége talán már beletörődött abba, hogy állapotán életvitellel már nem, csak gyógyszeres kezeléssel, vagy műtéttel lehet javítani.
A csontritkulás terjedésének jól meghatározható okai vannak, amelyeknek csak elenyésző hányada kerül be a köztudatba. A „néma járvány” gyors terjedését leginkább az magyarázza, hogy a csont szöveti állományát csökkentő különböző faktorok egy időben, egymást mintegy felerősítve hatnak.
Egy-egy népbetegség kialakulásakor az emberek legfőképpen a tudománytól várják a segítséget. Az orvostudomány és gyógyszeripar – természetesen a megelőzés hangsúlyozása mellett – egyfajta kezelés-centrikus ”csontvédő programot” hirdetett, amelyben a páciens a legkülönbözőbb csonterősítő tablettáktól egészen a hormonokig, a mellékhatások széles skálájából „választhat”.
Mivel a csontszövet főként kalcium- és foszforsókból tevődik össze, logikusnak tűnt, hogy a kalciumtartalmú kiegészítők megoldást hozhatnak a betegség visszaszorításában. Mára azonban fény derült arra is, hogy a lakosság körében elsősorban nem a kalcium hiánya, hanem a meglévő kalcium beépülésének romlása, valamint a kalcium kivándorlásának gyorsulása okozza a csontbetegségeket. A szervetlen kalciumsókat nagy mennyiségben tartalmazó készítmények ilyen értelemben nem az osteoporosist csökkentették, hanem inkább sok borsot törtek a szemészorvosok, kardiológusok, urológusok és ortopéd szakemberek orra alá, mivel mérhetően emelkedtek a szemfenék ereinek megbetegedései, az érelmeszesedés, a vesekő és a mozgásszervi problémák, illetve porckopások a szabályozatlan kalcium-kiegészítések miatt.
A táplálkozástudomány terén, a javaslatok többsége megreked a tej- és tejtermék fogyasztás javaslatánál, jóllehet ma már bevallható, hogy ez utóbbiak nem hoztak átütő eredményt a betegség visszaszorításában. Az egyéb, pozitívnak számító tanácsok megmaradnak az elméletek szintjén, és az üzemek tovább ontják fehér lisztből, fehér cukorból álló termékeiket, megállás nélkül. Az édességgyárak extraprofittal dolgoznak, a cukrászatok jól prosperálnak, a látványpékségek pedig alig képesek kiszolgálni a hazafelé igyekvő éhes tömegeket. A kávézás elengedhetetlen része lett a napnak, a vörösbor és sör fogyasztása tudományos „legalitást” kapott, a kólák, szénsavas üdítők, fehér lisztes krékerek és egyéb „üres” rágcsálnivalók pedig szinte teljesen felváltották a gyümölcs és zöldségfogyasztást a felnövekvő generációk körében. Mindezt a stressz és a dohányzás tovább súlyosbítja, így formálódik ki korunk egészségügyi helyzete.
Hogy miért terjed a csontritkulás? Mert gyermekeinknél nem alakul ki a szükséges csontbázis, sőt nem ritka ma már a gyermekkori csontritkulás sem. Az emésztőrendszer korán megbetegszik, és alkalmatlanná válik a hasznos tápanyagok felvételére. A felnőttek rohanó életvitelében és étrendjében általánosak a „felvágottas” zsemlék, kávé, a cukrászsütemények, édes sütőipari termékek, nassolnivalók, húsfélék. A csábító gyümölcsjoghurtok, ízesített krémtúrók, sajtkrémek, ömlesztett sajtok és egyéb, tejalapú csemegék jórészt az ízlelő rendszernek kedveznek. A natúr tejtermékek szeparálásokon, zsírtartalom csökkentésen mennek át, végül alacsony tápértékű termék kerül a csomagolóanyagba. (Természetesen a tejzsírt és tejfehérjét külön értékesítik tejszín, tejföl és kazeinát-alapú adalékanyagok formában. Sportolók által előnybe részesített tejsavóport és kazeint tartalmazó fehérjék szintén a tejből kivont alkotókból készülnek)
Felmerül a kérdés: milyen étrend nevezhető „csontbarátnak” és milyen táplálékok előnyösek az újabb kutatások fényében? Erre az egyszerűbb népek adják meg a választ. Számos népcsoportnál megfigyelhető ugyanis, hogy a kalcium bevitel jelentősen elmarad a korszerű tudományos javaslatoktól, mégsem alakul ki körükben osteoporosis. Eleinte genetikai okokat sejtettek a háttérben, azonban kiderült, hogy az életvitelben, ezen belül is a táplálkozásban keresendők a megoldási kulcsok. Az egyszerűbb népek kvázi-vegánok vagy lakto-vegetáriánusok, vagyis döntően növényi alapanyagokon élnek. Káros szenvedélyeik nincsenek, munkabírásuk átlag feletti, a nők csontozata – még több gyermek vállalása és a változó kor után is – szilárd. Fogazatuk ép, ízületeik fájdalommentesen működnek, a depressziót pedig nem is ismerik. Hogy lehet ez? A válasz a természethez közeli életvitelben, „biotermékekben”, mértékletességben, és a növényi élelmek túlsúlyában keresendő. Természetesen azokon a csendes-óceáni szigeteken, ahova egyes gyorsétkezdék betették a lábukat, mára a cukorbetegség és szívinfarktus mellett az osteoporosis is felütötte a fejét és szedi áldozatait.
A táplálkozás kulcsszereplője a megelőzésnek és kezelésnek, azonban e terület jóval túlmutat a kalciumbevitel kérdésén. A nyomelem- és vitamin-szabályozás, az ún. fitoösztrogének, a teljes kiőrlésű gabonák jelentőségének felismerése elsődleges. Milyen ételek számítanak csontbarátnak? A tapasztalatok szerint a száraz hüvelyesek, az olajos magvak (diófélék), a szezámmag, a mák, a zabpehely, köles, a bulgur, a rozs és egyéb teljes gabonák, csíráztatott gabonák és hüvelyesek, a lenmag, az aszalványok (liofilizált termékek), a zöldséglevek, valamint a K-, B-vitaminokban, valamint folsavban gazdag zöldség (fejes saláta, savanyú káposzta, kelkáposzta, brokkoli, cékla, stb) és gyümölcsfélék rendszeres, tervszerű fogyasztása megfelelő ellátottságot biztosít, hiszen a kalcium, foszfor, vas, és nyomelemek széles skálájának beviteléről gondoskodnak. Emellett természetesen a sportolás, napfényterápia, vízfogyasztás és lelki nyugalom is elsőrendű fontosságú.
Megállapítható tehát, hogy pusztán helyes táplálkozással akár vissza is fordíthatjuk a csontvesztési folyamatot. Ehhez személyes kutatás, a szervezet egyéni adottságainak ismerete és a változtatás igénye szükséges.
