Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Világzárvány, avagy megőrizzük-e a fényt? - Gondolatok egy szobáról, ami nyitottabb, mint valaha

Egy fertőzés legtöbbször kívülről szokott érkezni, ám Földünk maga termeli ki az újabb világpusztító tényezőket, azaz a járványok nem kívülről jönnek, hanem belül születnek. Ha éppen nem gyártjuk őket, előidézzük, hogy a „biológiai fegyverek” önmagunkban létrejöjjenek, mutáció révén.

 

Alkalom szüli a fertőzést

 

Olyan ez, mint egy megfázás. Sokan állítják: megfázás nem létezik, nem definiálható, csak vírusos vagy bakteriális fertőzésről beszélhetünk. Nos, a megfázás nem más, mint saját természetes flóránk kóros elszaporodása és bejutása a hideg levegő által áteresztővé vált felső légúti nyálkahártyáinkon keresztül. Ők elvileg a barátaink, védenek bennünket, együtt élnek velünk a szájüregben, a torokban, azonban egy részük feltételes kórokozó (fakultatív patogén) és hideg hatására kihasználják a „védőfalon” való átjutás lehetőségét (opportunisták) és megbetegítenek. Lázunk lesz, legyengülünk és étvágytalanok leszünk. Ez is egy fertőzés, csak nem kívülről érkezett, hanem belülről. Mindig is megvolt bennünk a lehetőség, azonban szokásaink (immunrendszer, vízbevitel, sál hordása) révén előnyünkre dolgoztak. Amint nem vigyáztunk, ellenünk fordultak, mert ők opportunisták: ha esélyt kapnak, átjutnak, szaporodnak és kellő immunvédelem nélkül megbetegítenek.

 

Belülről támadt bajok, avagy egy baromfiudvar tragédiája

 

Belülről való fertőződés. Emlékezem, amikor egy közeli barátommal néhány éve beszélgettünk a talaj elfertőződéséről és az állatvilág fokozódó gyengüléséről. Ő ezt nem fogadta el és elhatározta, hogy bebizonyítja, lehet egészségesen és tisztán csirkéket nevelni háztájiban, zárt rendszerű tartásban. Minden részletnek utánanézett, kijárt a piacokra és végigkérdezte az adott baromfitenyésztő módszereit. Hosszú hetek múlva kiválasztott néhány csibét, megvette őket és nevelni kezdte, kizárólag természetes módszerekkel, nagy gonddal és odafigyeléssel. Saját kezével épített nekik a telke sarkában egy takaros kis házat téglából, volt kifutójuk, itatójuk, zárt és védett életterük, jobb dolguk volt ott, mint a családnak. Nemsokára látta, hogy a verebek, galambok eleszik előlük a magokat és hálót feszített ki ellenük, de valahogy rendre besurrantak itt-ott. A csirkék felcsipegették a bogarakat, gilisztákat, csigákat is. Nem ritkán komoly viták zajlottak köztük, és mind nevet is kapott a viselkedése alapján. Meg kellett küzdeni a menyéttel, a kóbor macskákkal, a jó és a rossz küzdelmének egy kis lenyomata alakult ki ezen a pár négyzetméteren. Barátom kitapasztalta, mennyi zöldet és mennyi szemes takarmányt adjon nekik, és amikor nála jártam, mindig ez volt a téma, és baromfitartással kapcsolatos könyvek voltak az asztalon. Nos, a történet vége: a tyúkok ugyan szépen tojták a tojásokat, de az állatok egy kivétellel hamarosan - idő előtt - egymás után elhullottak, „maguktól”. Barátom felső légutai pedig a baromfiudvar gyakori takarításakor képződő, baktériumokkal tarkított por miatt megbetegedtek, sőt hangszálpolip műtétre kényszerült, amelyet később meg kellett ismételni. Három évtizeden át tanított, erőteljesen igénybe volt véve a torka, a légzőrendszere, a hangszálai, de sosem volt ezzel gondja, ám most erős gyulladások léptek fel a torokban. Kereste az elhullás okait, az állatok belső szervei esetenként torzak, túl kicsik, nagyok vagy csökevényesek, „az élettel nem összeegyeztethetők” voltak. Állatorvos is bekapcsolódott a kísérletbe még a tartás közben, aki belső fertőzést gyanított (vadmadarak, ízeltlábúak, férgek, csigák, macskák révén), ezért adott egy gyógyszert. Később a barátom visszament a piacra és megkérdezte a tenyésztőt, hogy lehet ez, hiszen mindent jól csinált. A válasz: „Uram, megesik az ilyen, egyszerűen rossz alom lehetett.”

Rossz alom. Érdekes ez a kifejezés. Hozzá lehet tenni: önmérgeződés (autointoxikáció), talajban élő paraziták, kemizáció, ipari szennyezés, genetikai gyengülés (DNS-erózió), stb. Nos, a jelzett baromfiudvar azóta megszűnt, a mini házikó azóta is üresen áll a telek sarkában.

Egy zárt világ is lehet fertőző, ha a belső mikrobiológiai egyensúly felborul, és egyes ágensek gyors mutáció révén gyarmatosító munkába kezdenek. A hírhedt Candida albicans gomba is ezt teszi a bélrendszerben, ha az antibiotikum kezelés „szőnyegbombázást” hajt végre a jó bélbaktériumok körében: egyszerűen csak feltölti a rendelkezésére álló teret, mivel jó a szaporodási sebessége (generációs idő).

A prémek réme: az erdőből kiszabadult Borellia (Lyme-kór)

 

Egy zárt és önmagával egyensúlyban lévő ökológiai rendszer megzavarása messzire vezető következményekkel járhat. Jó példa erre a Lyme kór.

1975-ben kapott először hírt a világ a Lyme-kórt okozó Borrelia baktériumról. A hetvenes évek elején sok család költözött a connecticuti Old Lyme újonnan épített külvárosi kerületeibe. A környéken korábban medvék és más ragadozók éltek, amelyeket a fakivágás és építkezés zaja, valamint az élettér megszűnése elűzött. Elszaporodtak ugyanakkor a honos őz- és szarvas állományok, amelyek bundájában számos Borrelia baktériumot hordozó kullancs élősködött. Amikor az őzek és szarvasok közel kerültek az emberekhez, a fertőzött kullancsok átkerültek az emberre és a testnedvük révén a ma Lyme-kór néven ismert betegséget terjesztették. A Lyme-kór az egész Egyesült Államokban elterjedt, mivel egyrészt a szarvasok, másrészt a kullancsok szaporulata növekedett. A fertőzést legkönnyebben a New England-ben, Wisconsinban és Minnesotában élők kapták meg, mivel itt élnek az emberek a legközelebb a szarvascsordákhoz.

Ez az eset szintén jól példázza az emberi tevékenység távoli kihatásait. Néhány érdekcsoport meggondolatlan építkezési szándéka miatt ma egy világ retteg a Lyme-kórtól. A valószínűsíthetően Amerikából áthurcolt Borrelia és az Ázsiából jött encephalitis, számos más kórokozóval tanyát vert a kullancsokban és ma már veszélyt jelentenek gyermekre, felnőttre és háziállatokra egyaránt világszerte, mivel a korábbi opportunista elvek szerint elszaporodtak.

Sokat segítenek a védőintézkedések, az elkülönítés, fertőtlenítés, ám a probléma kiváltója megmaradt: ez pedig az emberi tevékenység és szemlélet.

 

Nyitott karanténvilág

 

A műhold és a kütyük nem betegszenek meg a koronavírustól, tehát tökéletesen működnek járvány idején is. Paradox helyzet: miközben kötelező az elkülönülés és távolságtartás, az internetes kommunikáció minden korábbinál nagyobb adatmerítést és nyilvánosságot adott. Egy régi világjárvány idején sem mobiltelefon, sem világháló nem volt, csak a félelem és az információhiány. Ma ez másképp van: információ és véleménydömping korában élünk. Bezárt, „lepecsételt” lakásunkból közvetlenül a széles nyilvánosság elé léphetünk, és gyakorlatilag a világ bármely tájáról feltöltött írásokat, videókat láthatunk. Sohasem volt ennyire tág tér, mint egy mai „karanténszoba”, bár a félelemmel, bizonytalansággal vegyített adatrengeteg egyben a káosz melegágya is lehet.

Öröm az ürömben

 

A járvány felmérhetetlen károkkal jár a világgazdaság, a munkahelyek elvesztése, az egyéb betegek ellátása és az elmagányosodás, lelki problémák terén.

Ugyanakkor nem titok, hogy pozitív velejárói is vannak a kialakult helyzetnek. A társadalom érzékenyebbé vált az emberi problémákra, a segítségnyújtás új dimenziói jelentek meg: bevásárlás az idős és beteg embereknek, figyelmesebb és megfontoltabb lét, nagyobb felelősségtudat. Több idő önmagunkra, a befelé fordulásra, emellett a családra és a magánéletre. A zárt tereket egyénileg, családilag el lehet hagyni, élhetünk a szabad levegő és a napfény hatásaival. A nagy séták és az egyéni sportolás népszerűbbé válhatnak így. Nagyságrendekkel jobb lett az általános higiéniai státusz (személyi és munkahelyi higiénia), az egyéb fertőző betegségek is láthatóan visszaszorultak. Az éles helyzetben a gyerekek megtanulták a kézmosás és a higiénia alapelveit – talán egy életre. Javult az egészség- és környezettudatosság, erősödött az immunrendszert védő életvezetés, étkezés. Megtörténtek a korábban elmaradt vagy be sem tervezett informatikai fejlesztések a munkahelyeken, az iskolában, racionalizáltabb lett a működés. Csökkent az éjszakai bűnözés, jobban ellenőrzik a köztereket. Kevesebb gépjármű gurul az utakon, kisebb a légszennyezettség, tisztul a bolygón a talaj, a levegő és a víz, csökken az üvegházhatás. Az ökológiai rendszerek kis időre „fellélegezhetnek” az emberi tevékenység igája alól, és e kényszer szülte helyzetben megtapasztalhatjuk, hogyan reagál a növény- és állatvilág a viszonylagos csendességre. Az emberek értően figyelik a híreket, mérlegelik a hallottakat, követik a tendenciákat, érvek és ellenérvek ütköznek, ami nem hátrányos. Talán más szemmel látjuk a világot az elmúlt hónapok után.

Persze nem kizárt, hogy egyesek most többet ülnek a fotelban és gyakrabban tévéznek, rádióznak, ami nem feltétlenül előny. Érdemes elővenni porosodó könyveinket, hiszen nincs olyan ember, akinek ne volna a könyvespolcán régen betervezett olvasnivaló. Behozhatjuk elmaradásainkat a lakásban vagy a ház körül, többet törődhetünk emberi kapcsolatainkkal, vagy kipróbálhatunk új recepteket is. Tanulhatunk idegen nyelvet, vagy feleleveníthetjük korábbi zongoratudásunkat.

 

A járvány egyszer tovább áll, de a jó szokás marad

 

Emlékezem, milyen nagy benyomást tett rám amikor a hetedik esztendőről olvastam az Ószövetségben. A régi világ hívő emberei nemcsak minden hetedik napon (szombatnapon), hanem minden hetedig évben megpihentek, azaz nem vetettek és nem végeztek kifejezett „robotmunkát”, csak azt ették, ami magától termett. A föld azonban a hetedig évben is ontotta a termést, a méhek és a szél ugyanúgy ellátta a feladatát, a fák virágoztak és roskadoztak a gyümölcsöktől. A gabonamagvak kihajtottak és kalászt érleltek, nem volt hiány semmiben. Úgy is mondhatnánk: ebben az évben „a lelki és családi élet felújítása” zajlott.

Sokra tanít bennünket a jelen válság és talán bölcsebben folytatjuk az életünket. Ha a járvány elmúlik (mert el fog), az egymás iránti megkülönböztetett figyelmesség, a higiénia, az egészség- és környezetvédő szemlélet, az újonnan kialakult jó szokásaink megmaradhatnak, hasonlóan az elért informatikai eredmények is megtarthatók. S ha lezárt szobáink ajtajai kinyílnak egyszer, más emberként léphetünk ki a napsütésbe. Okosabb életet élhetünk majd, példát adva gyerekeinknek és unokáinknak, bemutatva: megőrizzük a világosságot, a fényt, amit e sok hónap küzdelme feltárt számunkra.

Tartalomhoz tartozó címkék: Covid-19 koronavírus
Az oldal tetejére