Beszélni kell róla
Az elmúlt húsz évben nem kevés diagnosztizált rákbeteggel találkoztam, sokukat már elveszítettük, egyes betegeket magam is ápoltam, és most is látogatok, ápolok. Nem vagyok ezzel egyedül.
Nem szép téma, de beszélni kell róla, mert naponta sok családdal megtörténik. Közel kétszáz új rákdiagnózis hazánkban, minden egyes nap (és mintegy 120 stroke eset).
Megérkezik a hír a szövettanról, hogy az "echoszegény képlet", vagy a "körülírt, térfoglaló, tapintható terime" rosszindulatú daganatot jelez.
A Nagy Hullámvasút – utazás az ismeretlenbe egy idegennel
Elolvassuk még egyszer, kétszer, ötször. Elhomályosul minden, megszédülünk. Szakadék és zuhanás az ismeretlenbe, majd fájdalom és sötétben tapogatózás. Természetes módon, először tagadunk: ez tévedés lehet. Majd spontán felszívódik, eltűnik vagy betokozódik és kiműtik. Velem ilyen nem történhet meg, hiszen annyi feladatom van még az életben.
Az ellenkezés mellett megjelenik a düh, az értetlenség, a kiúttalanság gondolata és a Nagy Hullámvasút. Majd a sírás. Igen, jól esik sírni ilyenkor. A tehetetlenség, a sok megválaszolhatatlan kérdés, a miértek. Egyedül maradtunk: én és a térfoglaló, echoszegény képlet. Én és a polip, a szörny. Amiről annyit hallottam és olvastam: elkapott, bennem van. Rémálom.
Végül megszületik az élni akarás és az elszántság. A "harcolni fogok a bestiával"- gondolat, ez utóbbi kialakulása lényeges. A küzdeni akarás és a hit abban, hogy minden értelemmel és céllal történik, nem véletlenül. Ha a véletlenekre volnánk bízva, már nem élnénk. Dehogy adom fel, az nem én vagyok. Végigcsinálom.
Sok a kutatás, van remény
Hihetetlen mennyiségű értékes kutatás és eredmény van, a természet tele döbbenetes hatóanyagokkal, amelyekből csak egyet felfedeznek, bejárja a világot, és van több tízezer hasonló a természetben. Minden évben, sőt minden hónapban újabb hatóanyagokkal találkozunk a szaklapokban, és még a köznapi növényi élelmiszerekről is gyakran kiderül, hogy rákmegelőző hatóanyagokat hordoz, csak gyakrabban kellene fogyasztanunk.
Eközben a tanult, civilizált világ jórészt üres, finomított élelmiszereken él, tisztelet a kivételnek. A polcok roskadoznak az ilyen termékek alatt. Miért teszik ezt velünk, azaz pontosítok: miért tesszük ezt magunkkal? Hogyhogy van pénz mégis a több ezer junk food-ra, amelyekből tonnák fogynak el minden nap az üzletekben? Mert sokszor úgy tűnik: ezekre jut pénz.
Rákdiagnózis után
Jó néhányszor végigéltem én is a munkám során, elejétől a végéig, együtt szenvedtem a betegekkel. Kitartóan harcoltunk a bestiával, de gyakran későn kezdtük el, futottunk a "halhatatlan szörny" után, ami mindig szaporodik (amíg a gazdaszervezet életben van), és sosem öregszik. (Itt meg kell jegyezni, hogy alapvetően nem erős, hanem nagyon is sebezhető, sérülékeny sejtekről van szó a rák esetén, ezen alapszik a kemoterápia elve is. A baj a programozott sejthalál hiánya és az áttétképzés.)
Biztosan sokan végigcsináltátuk, egyszer vagy többször.
"Gábor, nézzen rám, tegnap még betonoztam, a házat be kell fejeznem, nézze meg a karjaimat és a lábamat, ez színtiszta izom!" - mondta egy 60-as férfi, zokogva, amikor elmentem hozzá, három esztendeje. A betegség jelei sem látszottak rajta akkor még, erős volt, de a némán induló kór már bekúszott egyes szerveibe: rákbetegséget találtak nála, viszonylag gyorsan terjedő áttéttel. "Mit tegyek most?" - kérdezte és mindent, ismétlem mindent megtett volna a gyógyulásért, bármibe is kerül.
Megváltozik az ember ilyenkor. Beteggé válik, egy lelet olvasása után. Előbb még egészséges, mostantól rákos. Más lesz az időszámítása, az élethez, szeretteihez, pénzhez, tárgyakhoz való viszonya. Politika? Mindegy. Áremelkedés volt? Kit érdekel. Gyorshajtásért megbüntettek? Büntessenek, befizetem duplán, csak...ez a lelet ne lenne. Az echoszegény képlet és a térfoglaló terime.
Idegen programozók a testben
A ráksejtek, amint kialakultak, első lépésként „megszüntetik” az öregedési folyamatukat, a telomerekre való ráhatás révén (ezek a kromoszómák végein található kis "védőkupakok"). Genetikailag módosítják magukat, félelmetes. Mintha valaki kivágná az öregedési programot belőlük, a telomerek rövidülése így nem jön létre a DNS állományukban. "Örök fiatalon" burjánzanak az egészséges testi sejtek normál önmegsemmisítő programjával (apoptózisával) ellentétben. A rossz így próbálja konzerválni magát, és szaporodik, terjeszkedik, mint idegen szövet. A szervezet ismeri a folyamatot, már bőven látott ilyet és igyekszik tenni is valamit, kivéve ha "alszik".
Amikor az immunrendszer „alszik”
Igen, előfordulhat, hogy az immunrendszer alszik, elkésik a beavatkozással, mert túl sok helyre hívják egy időben. Sok a feladat, kevés az immunsejt vagy nem elég erősek, és hamar le kell bontani őket, majd újakat termelni. Ez sem kevés munka: figyelni és levezényelni, kit kell leváltani és pótolni a milliószor millió immunsejt közül. Verseny az idővel és minden nap közel 400 milliárd új sejtmásolást kell felügyelni a szövetekben, ahol sosem tudni, melyik lesz hibás. A tévedés lehetőségét ugyanis fenntartják. Normál esetben naponta legalább 4-500 sejt hibás lesz, ha nem figyeltünk az étkezésre, vagy meghízunk, sokkal nagyobb a hibalehetőség.
Tudjuk, hogy a rákbetegségek egy része nem előzhető meg életmóddal, de jelentős részük (55-75%-uk) igen, sőt úgy tűnik ennél is jobb az arány, mert az életmód a genetikára is visszahat, ezen felül a képződő degeneratív sejtek száma csökkenthető. Az étrendnek és életvitelnek DNS-reparáló "hatalma" van.
Számos antioxidáns és antikarcinogén anyag befolyásolja a genetikai állományt, a DNS-leolvasási munkát, a fehérjeszintézist (helyreállító munka). Ugyanígy számos agresszív anyag, üres, haszontalan étel rombolja a DNS-állományt, melynek olvasása minden percben aktívan zajlik. A fiataloknak jobb az antioxidáns rendszere, az időseknek több hibát ejt. Az 50. életév felett nagyságrendekkel nő a hibalehetőségek száma (változó kor). A testi sejtek szabályszerűen küzdenek, a ráksejtek „csalnak”. Idős szervezetben is ugyanolyan fiatalok és halhatatlanok. És "vert helyzetből" nyerni csak átlag feletti életvitellel lehet, nincs más út.
Növényi étrend és tisztítás
Két fő célt tartunk szem előtt: időben felismerni (szűrések) és megakadályozni az áttéteket, ha lehetséges. A növényi hatóanyagok ez utóbbit támogatják, számos egyéb jó hatás mellett, sőt találkozunk spontán gyógyulásokkal is (felelőtlenség ilyet előre jelezni vagy ígérni, de léteznek). Legjobb a megelőzés.
Láttam embereket a diagnózis után azonnal növényi étrendre és jó életmódra váltani, mégpedig gyökeresen. Nem mondom, hogy késő volt, mert sohasem késő. Jó, hogy váltottak.
A kérdésem az: miért akkor váltunk csak, amikor nagy baj van? Miért kell "echoszegény képlet" és "körülírt, térfoglaló terime" ahhoz, hogy változtassunk? Hiszen a test olyan egyszerűen beszél hozzánk, csak ápolni és táplálni kell. Meghálálja a gondoskodást, a biológia is hűséges, mint a matematika, bár a testben egymás mellett több százezer folyamat együtt zajlik. A biokémiai reakciók nagyrészt leírhatóak, akár egyenletekkel is. A test következetes: azt adja vissza, amit kap.
Hasznos lefogyni, hiszen sokkal kevesebb testi sejt, jóval kisebb DNS-átírási hibalehetőség. Előnyös időben élni az értékes növényi élelmiszerekkel, hatóanyagokkal, fitonutriensekkel, mert ma még lefoghatjuk a mai gyököket, és holnap is a holnapiakat. De visszamenőleg ez nem működhet. A tegnapi párosítatlan elekronjaink éjjel romboltak, hacsak nem volt kímélő és éltető az étrendünk, nyugodt a lelkiállapotunk és elegendő a melatoninunk éjjel, ami elsöpörte a megmaradt roncsoló és labilis molekularészeket. Mert nehéz napokat él a testünk-lelkünk.
„A bölcs király sosem akar háborút, de mindig készen áll rá”
Talán nem szép tanács, de hasznos: élj úgy ma, mintha a kezedbe kaptál volna egy leletet, amelyen ez áll: "echoszegény képlet ábrázolódik", s amelyhez csatoltak egy szövettant is: "rosszindulatú". Nem félelemkeltés miatt írom, hanem mert azt hiszem, ez segíthet. Ahogy Márai írta a Füveskönyvében: ha nem akarsz beteg lenni, időnként élj úgy, mintha beteg lennél, majd hozzátette: "...ez felér egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg és csodákat látsz majd." (49. oldal)
Ha szeretnénk elkerülni a rákot, éljünk úgy ma, mintha rákbetegséggel diagnosztizáltak volna tegnap. Nem jó érzés, de javunkra lesz. Nem szükséges betegségtudattal élnünk, de csak egyszer próbáljuk ki, mennyire motivál a változtatásban. Ha ezt tesszük, nagy eséllyel elkerülhetünk sok bajt, szomorúságot és fájdalmat. Egészségtudatunk lesz. Nem az a fontos, mennyit olvastunk, hanem mennyit valósítottunk meg. A testnek gyakorlat kell, csak gyakorlat.
És végül: ha nincs "pozitív" leletünk, legyünk hálásak a mai napért, mert ajándékba kaptuk ezt is, és az ajándékot érdemes megbecsülnünk - azzal is, hogy változtatunk. A mai nap egy új lehetőség egy más szemléletre. E téren ideillik egy másik gondolat is: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport.” (Oliver Cromwell)
Tisztítókúra
A címben jelzett kifejezés hallatán a hivatalos szakma a mai napig a "hasát fogja a nevetéstől". Ám, megszámlálhatatlan sok gyógyulás történt az ilyen kúrák során világszerte, amire egy konzervatív szemléletű szakorvos széttárja a karjait, és azt mondja: "Nagy szerencséje volt, spontán gyógyulás, igen ritka, de megesik, nem tudjuk az okát."
A tisztítókúrának komoly biológiája van, amit máig kutatnak. Korunkban a szervezet nem tudja kiüríteni magából a káros anyagok egy részét, így "perifériára helyezi", a zsírszövetben és zsíros kötőszövetben (a máj sem nagyon képes a felesleges anyagokat tárolni). Ezek a "zárványok" a legtöbb baj forrásai, ún. daganat-iniciátorok. (Ne feledjük, hogy kapcsolatban maradnak a központi keringéssel.) Ezektől szabadulunk meg ilyenkor, maga a fogyókúra is ennek kulcstényezője (túl az esztétikán).
A tisztítás célja: az élelmiszer-bevitel csökkentése, megszorítása, adott esetben elhagyása (böjt vagy léböjt), emellett a tiszta víz, az élelmi rostok, a savanyú és keserű anyagok bevitele (bél-, máj- és vesetisztítás). Nem muszáj persze koplalni vagy keserűsót használni, a testnek már az nagy segítség, ha tartunk egy 10 napos tisztítást, csak növényi alapú, rostos, vitaminokban és nyomelemekben (fitonutriensekben) gazdag, lehetőleg natúr, nyers élelmiszerekkel, levekkel és gyógyteákkal (a megszokott vízbevitel másfélszerese javasolt ilyekor). A tisztítókúra során csodák történnek a sejtekben és szövetekben, ha szemeinkkel látnánk e mikrovilág megújulását, bizonyára gyakrabban élnénk e módszerrel.
Összefoglalás
Sok baj megelőzhető, de nem vagyunk magunkra hagyatva akkor sem, ha megrázó diagnózist kapunk a kezünkbe. A tudomány nagy magasságokba fejlődött, számtalan jó hatóanyag elérhető és a hit, a lelki erő és kitartás meghozza a gyümölcsét. Ma már ezt sok ezer embere elmondhatja, akik „vert helyzetből” álltak fel és küzdöttel le egy kórt.
Legjobb azonban még időben változtatni: azt még senki sem bánta meg.
